Apa nem hagyta abba a füstöt


Miről jutott ez most eszedbe, kérdezett vissza, tudta pedig a választ, hisz olyan régóta ismerték már egymás gondolatát. Az őszről, a porladó falevelekről, vagy ha kesernyés füstszagot hozott a szél, neki is mindig a fürdő jutott eszébe. Nem tudom, tűnődött Ella, talán ezek a rozsdás színek, vagy a füst Nem mondom, hogy rossz, de mégis van benne valami nyomasztó, mintha attól félnék, hogy újra végig kell csinálni ezt az életet.

Pedig a fürdő igazán jó volt, ott tényleg jól éreztük magunkat, igaz, és Ella olyan könyörgő szemmel nézett rá, hogy a fájdalmas szorítás újra megjelent a gyomra tájékán. Sajnálta Ellát és sajnálta magát is, haragudott a világra, pedig nem a világ tehetett arról, hogy ilyenné lett a barátnője, hogy ilyenné lettek mind a ketten, hogy itt kell nekik sétálni ebben a rozsdaszínű parkban betegen és árván.

Mi az, öreg?

Ezt Ella mondta egyébként, s kicsit mókásan hangzott, olyan árva vagyok látod, olyan árva, s tényleg, mintha nem is a betegsége kínozta volna, hanem az egyedüllét. Amikor egymásra találtak jó félszáz évvel ezelőtt, Ella akkor is így szólította meg, mit árválkodsz itt, nincs még barátnőd, s úgy látta szigorúan néz rá nagyon.

a dohányzásról való leszokás jobban néz ki

Csak a fejét ingatta, nem válaszolt, egyik lábáról másikra állt az iskola udvarán, s meglepődött, hogy ez a lány ilyen pontosan ki tudta mondani, amit ő apa nem hagyta abba a füstöt érzett. Akkor majd én leszek. Ella vagyok, Fodor Ella és nem szeretem, ha becéznek. Szavaiban, hangsúlyában volt valami keménység, pattogós a hangom, mint apámé, mondta később, és valóban, amikor hogyan lehet leszokni a dohányzásról és enni vasárnap Ellát az apja hozta el a teadélutánra, amit mindig másnál rendeztek és nem is volt teadélután, sokkal inkább kakaó- és csoki- és tejszínhabdélután, láthatta, hogy Ella apja katonaruhában feszít, apa nem hagyta abba a füstöt összecsapja a bokáját, előrebiccenti a fejét, így köszön el a lányától.

De ott az udvaron mindezt apa nem hagyta abba a füstöt nem tudhatta, megijesztette ez a szép lány, megijesztette, hogy láthatóan nem tűr ellentmondást, hogy csak úgy eldönt mindent hirtelen, anélkül, hogy a másik akarata érdekelné.

Végignézte tetőtől talpig, aztán tekintete a cipője orrán állapodott meg, úgy mondta az első mondatot, ami kínjában az eszébe jutott.

Felnőtt tartalom!

Mi nem vagyunk apa nem hagyta abba a füstöt, ezt mondta és rögtön el is vörösödött, mert érezte, hogy ez most egy marhaság volt. Marhaság torkolta le azonnal a szép lány és még fintorgott is hozzá egyet, mint aki büdöset érez, aztán elnevette magát, s akkor már muszáj volt neki is nevetni.

Wezi - Nipulumuseni

Végre feloldódott napok óta tartó feszültsége, ami azt a kellemetlen szorító érzést okozta a gyomrában, amitől sem enni, sem aludni nem tudott, amióta ideköltöztek, ebbe a poros kisvárosba. Itt gyakran van büdös, főleg ha a gyár felől fúj a szél, magyarázta Ella a fintorgását, majd elkapta a kezét és húzta az udvar közepe felé.

Innen jól lehetett látni az óriási kéményeket, mindenféle színű füstöt ontottak, némelyikből még kis lángok is kicsaptak.

Kolontár Krisztián újságíró. Amikor a házba beléptem a tusoló ajtaja nyitva volt. Bella mellett senki nem volt, egyedül ült a kályha melletti kövön.

Nyaldossák az eget, olyanok nem, kérdezte Ella és ő megdöbbent attól, hogy már másodszor ugyanazt gondolják ők ketten. Engem Ibinek hívnak, Béres Ibinek, mutatkozott be végre, s kezdte elhinni, hogy tényleg lesz egy jó barátnője. Tízévesek voltak ekkor. Érdekes, hogy ő nem szokott álmodni sem a fürdővel, sem egyéb régi dologgal, de még gondolkozni sem szokott apa nem hagyta abba a füstöt azokról az időkről. Ha néha felidéződtek, akkor is hagyta őket visszahullni annak a feneketlen kútnak a mélyére, mely az emlékeit őrizte.

Öregségünkre Ella érzékenyebb lett, esendőbb, nézte kedves barátnője cipőjét most is.

Kolontár Krisztián újságíró. Zoltán a gyerekeik előtt verte meg a feleségét, aki elmenekült otthonról.

Alig emelte lábát, szinte csúsztatta csak a bokáig érő avarban, ezért csak néha tűnt elő a cipő orra egyre porosabban. Igen, az idő engem megkeményített, őt viszont lággyá tette, mintha fordított sors jutott volna nekünk, s elszomorodott ettől a felismeréstől. Csakhogy én nem tudom megfogni a kezét, nem tudom magam után rángatni, jóformán még azt sem tudom, hogyan fogok belé lelket önteni, pedig valami ilyesmiért vagyok most itt, gondolta, aztán gyorsan elhessentette a gondolatot, nehogy barátnője megérezze.

Tönkretette lánya gyerekkorát egy elmebeteg, pedofil férfi Origo Mindezt egy teljesen képtelen okból: a férfi attól rettegett, hogy halála napján senki nem lesz mellette, ezért azt gondolta, hogy még a börtönben is jobb lesz neki, mint egyedül meghalni.

Ella, fordult hozzá, talán túl hirtelen, tudod azért mert kissé nehezen vesszük a levegőt hegynek fel, meg mert a fejünk is majdnem fehér, no attól mi még ugyanazok vagyunk, nem? Barátnője megtorpant és úgy nézett rá, olyan megütközéssel, hogy legszívesebben visszaszívta volna szavait.

Ezt miért mondtad, vigasztalni akarsz, vagy rémíteni, kérdezte Ella. Szipogott, orrot fújt, nem lehetett tudni, hogy sírdogált, vagy csak a hűvösödő délután ártott meg neki.

apa nem hagyta abba a füstöt

Lassan vissza kell mennem a városba, döbbent rá, már sötétedik is. Persze, menj csak, biztatta Ella, nekem is be kell menni, ez most egy ilyen helyzet, tárta szét karját, holnap is van nap. Ezer az időnk, dolgunk meg semmi, tette még apa nem hagyta abba a füstöt, s ennek a mondatnak mindketten megörültek, vagy méginkább annak, hogy ez megint a régi Ella volt, a bohóc, aki dörmögő hangon utánozta kedvenc tanárjukat, hogy dőltek a nevetéstől.

Tönkretette lánya gyerekkorát egy elmebeteg, pedofil férfi

Na mi van lányok, apa nem hagyta abba a füstöt Ella, ezer az idő, dolguk meg semmi, igaz és szinte odanyomta orrát az ember tarkójához, s csak úgy fuldokoltak a nevetéstől, amikor a poént hozzátette, hogy hát látom, amit látok. Ez aztán tényleg fergeteges volt, ugyanis a tanár úr szinte alig látott valamit, vastag szódásüveg szemüvege mögül ártatlanul fürkészte a világot, s még az is lehet, hogy ő maga is viccnek szánta az utóbbi mondatát, mégis nagyon komolyan vették, azért is kellett annyit nevetni rajta.

Hát igen, időnk az tényleg van, pont azért mert nincs dolgunk már itt a földön. Legalábbis én nem nagyon találom. A szállodaszobában állt az ablak előtt, homlokát az üveghez nyomta, s bámult bele a sötétségbe. Ez nem olyan kisváros volt, mint az övék, nem volt benne annyi zaj és füst, több volt benne viszont apa nem hagyta abba a füstöt fény. Amikor délelőtt a busszal megérkezett, legalább öt kellemes kis teret számolt meg, náluk azonban terek sem voltak, talán mert a város közepén ott terpeszkedett a gyár, körbejárni egy jó órába telt, többször sikerült lemérni, de akkor nem nézelődött senki, csak inalt leszegett fejjel arra vigyázva, hogy a érdemes abbahagyni 40 után bele ne hulljanak azok a parányi fémes szilánkok, melyek képesek voltak napokig döfködni a szemet.

Egyszer sikerült valakinek zsebkendőhegyre tűzni egy ilyet, s álmélkodva nézték, pont olyan volt, mint egy apró tőr, csoda, hogy nem vakított még meg senkit, mondta valamelyikük. Ám aki kísértésbe esett, s megállt nézni, hogyan öntik ki a hatalmas tartályokból az izzó salakot, vagy aki följebb, a hídról rácsodálkozott az itt-ott folyton füstölgő meddőhányók mesebeli csúcsaira, később pedig megállt beszélgetni a fürdőből, vagy a könyvtárból jövő ismerősével, nos annak két órájába biztos belekerült, mire visszaért oda, ahonnan elindult.

S akkor még olyan rendkívüli akadályokkal, mint a hosszú ideig lezárt sorompók nem is számoltak, ilyenből pedig három is volt, olykor akár félóráig is el lehetett gyönyörködni, ahogy ide-oda tologatták a vörös vagonokat, meg lehetett számolni a végtelennek tűnő tartálykocsikat, lehetett életet kockáztatva átbújni a sorompó alatt, ha éppen a moziról késett volna le az ember, s lehetett lassítani, sőt megállni, hogy a sorompót leengedjék, mert ezt az indokot érdekes módon mindig gyanakvás nélkül fogadták el az iskolában.

Petőfi Sándor

Persze ő sosem tett apa nem hagyta abba a füstöt, ilyesmire csak a fiúk mertek vetemedni, s talán még Ella tette volna meg olykor a kaland kedvéért, ám ő nem akárhol lakott, hanem apa nem hagyta abba a füstöt az úri villákban.

A helybeliek Nagyamerikának hívták ezt a villasort, rhinathiol cold orrspray hatalmas és titokzatos házaihoz pont száz lépcső vezetett fel, s Ella az egész gyárat megkapta egyszerre panorámának, meg a környező összes hegyet.

Valahányszor az ablakból, vagy a kerti fák valamelyikéről a várost nézték, olyan volt, mintha nemcsak a gyár lenne alattuk, hanem mindenek fölé emelkedtek volna, a hegyek, a gomolygó füstök, meg az erdők fölé. Legalább szárnyunk lenne, sóvárogtak, mert tényleg úgy érezték, ezt már mással nem lehetne felülmúlni, minthogy egy könnyű mozdulattal felemelkednek, ráfeküsznek a szelíden áramló levegőre, s ellebegnek város és gyár, erdő és hegy fölött ismeretlen tájakra. Igen, ez a város határozottan kellemesebb, mint az övék, de egy kicsit steril, talán ez a jó szó, itt úgy rendben van minden, látszik, hogy az emberek is érzik ezt, bizonyára meg lehetne szokni, ehhez azonban már ő túl öreg, nem találná a helyét.

Gyerekkoruk korommal és vasporral apa nem hagyta abba a füstöt városa azt a különös hangulatot árasztotta, amelyet egy rezervátumban érezhet az ember. A gyárhoz tapasztott házak együtt mozdultak a hatalmas füstölő, zúgó óriással, akár egy tűzhányó szoknyáján éltek volna az emberek, szemrehányás nélkül nyelték szennyét, s úgy alkalmazkodtak ritmusához, mintha teljesen tőle függött volna az életük.

Apró ablakaikban nevelgették virágaikat, észre sem vették, hogy ujjnyi vastag por telepszik rájuk, kiteregették ruháikat, talán arra számítva, hogy a lengedező szél lesöpri majd róluk a piszkot. Indián telep, volt egy ilyen, pont az érctömörítő óriáskémény alatt, lakott ott egy osztálytársuk, s ők ártatlanul csodálkoztak, jé, így is lehet lakni.

A szoba-konyhás lakásban bent a bútorokon is vastagon ült a vörös por, Erzsi apja egy rozzant dikón feküdt, s miközben ők az asztalnál kakaót ittak, szemük sarkából láthatták, hogy időnként felkönyököl, s egy fehér zománcos borbélytálba ugyanolyan vöröset köp hangtalanul, mint amilyet a bútorokon látni.

Szerinted miért nem hagyják ezt a koszos helyet a fenébe, kérdezte Ella, s nem tudták rá a választ. Aztán Ella apját vallatták, de ő sem mondott apa nem hagyta abba a füstöt túl sokat, összehúzta a szemét, elnézett valahová messzire, olyan volt, mintha egészen Erzsiékig látna, aztán hosszas apa nem hagyta abba a füstöt után csak annyit szólt, az ember sok mindent kibír.

Ne nagyon járjatok arra, tette még hozzá, aztán láthatóan elfeledte az egészet. Azért ők csak jártak, arra is, meg mindenfelé, valamiért mindent látni kellett, s apa nem hagyta abba a füstöt ő félős volt, Ella mindig lelket öntött belé.

Így jutottak el a meddőhányók aljába is, a cigánytelepre, ültek az összedrótozott szánkóféleségeken, s izgatottan várták, mikor következnek ők, hogy lecsússzanak az ijesztően meredek salakon. Aztán, amikor felborultak és Ellának az egyik drót felhasította a combját, sápadtak ültek az egyik lakásban, s Ella belékapaszkodott, amíg az egyik nagybajuszú cigányember a borotválkozáshoz használt timsóval alaposan be nem dörzsölte az ujjnyira szétnyílt sebet.

Alaposan kell ezt kisasszonykám, ne féljen, tudja hány ilyen sebet láttam én már. Ella szeméből ömlött a könny, de egy hangot ki nem ejtett volna a száján.

apa nem hagyta abba a füstöt hogyan lehet azonnal és abbahagyni a dohányzást?

Na, mondta aztán az ember, ezzel most már nem kell többet törődni, ez most már teljesen rendben van, s elégedetten nézte művét, majd egy lavórban lemosta a timsót és visszatette a helyére. Egyenek egy kis kenyeret, kínálták őket és ők megbűvölve nézték a tűzhely mellett a rozsdás fazekat, amibe földet raktak még az ősszel, s mostanra az elduggatott hagymáknak friss zöld száraik lettek, ezekből lehetett törni a nagy karéj paprikás zsíros kenyérhez.

  • Leszokom a dohányzást, hízni fogok
  • Maguk elé meredtek azoknak az embereknek szomorú és buta mozdulatával, kiket valamilyen hirtelen veszteség ért.
  • Hagyja abba a dohányzást, mint például
  • Most senki sem fog hinni nekem, de bátorkodom remélni, hogy valaki azért mégiscsak.
  • Nincs elegendő erő a dohányzásról való leszokáshoz

Ella megeskette, hogy még csak véletlenül sem szólja el magát, de legközelebb már nem szánkóztak a meddőhányón, sőt tavasszal az óriási barlangokba sem bújtak bele, melyeket a cigánygyerekekkel ásattak a felnőttek vas után kutatva. Ez már nagyon veszélyes, vélte Ella, bármikor beszakadhat egy ilyen.

  1. Leszokni a dohányzásról, nem aludni
  2. A dohányzásról való leszokás bélproblémák kezdődtek
  3. Milyen héten hagyta abba a dohányzást
  4. Miért hízott fel a dohányzásról?
  5. Dohányzásról való leszokás mágnes értékelések Ár

Hát kalandos életük volt, az biztos, mert kalandot csináltak mindenből, néha pusztán azzal, hogy eltitkolták. Ilyen kaland volt a fürdő is, legalábbis Ellának, akinek semmi szüksége nem lett volna arra, hogy egyszer is elmenjen. Otthon hatalmas fürdőszobájuk volt, szív alakú káddal, ablaka a hatalmas fenyőfákra nézett, amelyek a kert végében álltak, s a zöld a fürdőszobába is bekúszott, olyan volt, mint egy trópusi üvegház, a párálló növényektől, s a melegtől kicsit nehezen lehetett venni a levegőt.

HARMADIK FEJEZET (melyben apa és anya első napjáról megtudunk egyet-mást)

Anya naponta kétszer-háromszor is fürdik, mesélte Ella, amikor először körbevezette a lakásban. Apa azt mondja, valahányszor hazajön és megcsókolja anyát, de jó illatod van és apa nem hagyta abba a füstöt anyának nagyon jól esik, szegény úgyis olyan kedvetlen állandóan.

Ez megint egy talány volt, vajon mitől lehet kedvetlen valaki, aki nemcsak szép, hanem gazdag, s ilyen családja van, dehát erre sem lehetett csak úgy rájönni, mint a szegény Erzsiék dolgára.

Ella édesanyja mindig selyempongyolában hevert a díványon, s a körmét lakkozta, vagy épp már aprókat fújva rá, szárította. Kérdezgette őket mindenféléről, de a válasz szemmel láthatóan apa nem hagyta abba a füstöt nem érdekelte. Kis idő múlva aztán szólt a cselédnek, adjon már Marcsa ezeknek a pillangóknak pár falat uzsonnát, s intett, hogy részéről a beszélgetés be van fejezve. Ha nem szerette volna annyira Ellát, biztos irigyelte volna mindazért, ami körülvette, így csak áhítattal nézte, s nem mindig értette barátnőjét.

Így volt ez akkor is, amikor azért kellett kerekre nyitnia a szemét, mert Ella kijelentette, hogy elmegy vele a fürdőbe.

Oda ne menjetek, azok veszélyesek

És nemcsak oda, tette hozzá felvillanyozva, hanem az uszodába is járni fogunk, persze erről anyának nem kell tudni, ismered milyen finnyás. Ez elég teher volt, mert nem érezte sosem jól magát, ha hazudni kellett, Ella azonban elemében volt ilyenkor, miért, nem csinálunk semmi rosszat, nyugtatgatta, amikor egy ködös novemberi délután bemerészkedtek a fürdőbe.

Te különben is szoktál ide járni, én meg arról nem tehetek, hogy anya ügyet csinálna belőle. Hát valóban, ő rendszeresen járt apa nem hagyta abba a füstöt fürdőbe édesanyjával. Nem fürdőszobás lakásban laktak, s nagy élmény volt, amikor úgy kéthetente a sok lavórban mosakodás után igazi kádban fürödhettek meg. Szóval szeretett oda járni, ám mégis volt benne valami furcsa viszolygás is, amit nem tudott néven nevezni, s azon a ködös délutánon, miközben szinte láthatatlanul nyomultak előre a nagy tejfehér semmiben ez a viszolygás szorította össze a gyomrát.

Ella meg mintha egy elvarázsolt kastély felé közeledne, izgatottan szorongatta a kezét, s talán neki volt igaza. Elvarázsolt helynek nézett ki a fürdő az biztos, különösen abban a homályban, ha nem ismeri az utat, bizony visszairamodik.

apa nem hagyta abba a füstöt

A fürdő ugyanis a gyár területén volt, először be kellett menni az egyik gyárkapun, ahol rendszerint őrködött egy portás.