Leszokni a dohányzást, enni gyorséttermet
David Kessler: Muszáj annyit enni? Jó, néha rám jön, hogy sokateszemelfogokhízni vagy hogy kövérvagyoklekénefogyni, de túlságosan szeretek enni, ahhoz, hogy a lefogyást a kaja megvonásával akarjam megvalósítani, viszont kontrollálatlanul zabálni sem szoktam. Csak néha, amikor pánikolok.
Úgy tűnik, hogy ezzel a világ egy másik része főleg Amerikában, what a wonder nem így van: a leírás alapján tényleg komoly probléma az amerikai társadalomban az, hogy leszokni a dohányzást fogyasztók nem tudnak ellenállni enni gyorséttermet élelmiszeripar csábításának. Kessler részletesen elmagyarázza az általa kondicionált túlevésnek nevezett jelenség evolúciós és neurobiológiai hátterét, megfűszerezve egy csomó példával, hogyan hatnak ránk a gyors étteremláncok marketingstratégiái leszokni a dohányzást ételei.
A leszokni a dohányzást szókombináció olyan sokszor szerepelt különböző variációkban, hogy egy idő után minden egyes alkalommal úgy éreztem, hogy ha még egyszer meglátom, akkor szépen becsukom a könyvet, enni gyorséttermet visszaviszem a könyvtárba.
Aztán persze nem tettem meg, de na.
Azért ez szerintem felesleges. A könyv első kb. Szóval bullshitelés az egész.
Összességében azért érdekes és elgondolkoztató olvasmány volt, még ha sok újat nem is tanultam belőle. Külön plusz pont, amiért megoldási javaslatokkal is él a kondicionált túlevők számára.
