20 évig füstölve hagyta el az őrültséget. Bella Huba
Földművelés
A legelők partosabb részein még ma is láthatók azok az árkok, melyekkel a szénaboglyákat vették körül, védve azokat a víztől és a legelő leszokni a dohányzásról mennyi ideig lesz légszomj. Míg Felsőpáloson csupán a télen lentmaradt jószágok takarmányozásának megtermeléséhez szükséges földterületeket törték fel, addig Alsópáloson az új birtokosok hatalmas lendülettel láttak hozzá a legelők feltöréséhez, a homok termővé tételéhez.
A táj akkori arculata teljesen eltért a mai állapotoktól. Hatalmas homokdombok és dzsindzsákos zsombékos, vízállásos területek váltották egymást.
- Gazdaság, génbank és gyakorlati helyszín egy helyen Cikk szövegtörzs: Zsittnyán Tamás, a társaság ügyvezetője elmondta: a Georgikon Tanüzem Nonprofit Kft.
- Человек ослабил нажим, еще раз взглянул на прикрепленную к спинке кровати табличку с именем больного и беззвучно выскользнул из палаты.
- The Project Gutenberg eBook of Csataképek a magyar szabadságharczból by Mór Jókai
A legnagyobb munka az első betelepülőkre várt. Ők mint pásztorok, csőszök vagy jószág tereléséhez fogadott emberek már ismerték a pusztát.
A gazdálkodás fejlődése
Alsópáloson pusztaház állott - a már említett mai Gémes tanya - melynek udvarán a "lacikonyha"-ban volt a kemönce. Napról-napra sült a kenyér, idejártak még vízért is. A Jászladányban hagyott 15 hold feketeföldért cserébe a fölosztáskor itt 35 holdat kaptak. Fölpakolták a kocsira a tulipános ládát, dunnát, párnát, edényeket és elindultak.
A legelőt négy lóval törték fel.
A KÉT MENYASSZONY.
Először sekélyen szántottak egy barázdát, majd a másik ekével kimélyítették és utána elboronálták tövis- vagy láncos boronával. Rozsot, búzát, kölest, a kötöttebb talajokba kukoricát vetettek. Később a család a házat és a 30 holdas birtokot eladta és két dűlővel arrébb ismét vettek 30 holdat, ahova a fiúk már maguk építettek. Adatközlőm édesapja vertfalból, nagybátyja hantból épített házat. Könnyebb volt a letelepedés azoknak a gazdáknak, akik közelebbről a szegediföldekről: Fölső- vagy Alsóközpontról - illetve a szomszédos dorozsmai földről települtek át.
Ezek - általában jobbmódú családok - nem kényszerültek saját házuk és birtokuk eladására ahhoz, hogy megvegyék a pálosi birtokokat. Az új birtokon istállót építettek, melynek a végében volt egy lakószoba is. Itt tartották a jószágokat, melyekre a lakó vigyázott. Saját maga is tarthatott néhány jószágot, emellett segített az éppen időszerű munkák végzésében. A tulajdonosok átjártak gazdálkodni. A Gémes család Felsőközponton lakott, és Páloson építettek. Csak akkor költöztek ide, amikor a család szétosztozkodott.
Követte őket a rokonság is. Völtek itt egy darab fődet oszt építőttek egy épületöt, istállót mög egy kamrát.
THC - a marihuána hatóanyaga
Négy fia vót. A Szél Jani bácsi mikor mögnősűt, idegyütt lakni. Addig mög hun az egyik, hun a másik gyerök vót itt a jószágokhó télön-nyáron.
Érdemes megjegyezni, hogy ebben a minősítésben vannak olyan jogi gyógyszerek is, mint például az alkohol és a dohány, amelyek az 5. A marihuána az egyik legnépszerűbb és leggyakoribb gyógyszer: millió ember a világon kannabiszalapú drogokat használ [2]. Az első két fajta népszerű a kábítószer-gyakorlatban, mivel a Cannabis Ruderalis nem rendelkezik a kívánt narkotikus hatással. A marihuána pszichotróp hatása a kannabisz kannabinoid tartalmának köszönhető, amely legerősebb a tetrahidrokannabinol THC.
Ekkor került a Szögiek kezére, amelyről Szűcs Judit tanulmányában bővebben olvashatunk. Az új pusztabirtokosok hamar rájöhettek, hogy a nagyobb földterület csak akkor nyújt nagyobb gazdagságot, ha ezt minél intenzívebben művelik.
A gyenge minőségű aranykoronájú - homoktalaj állandó trágyázást igényelt.
Marihuána használat és hatások
E kényszer hatására alakult ki az a birtokszerkezet és gazdálkodási folyamat, mely elsősorban az állattartáson alapult. Ez határozta meg a talaj adottságok mellett egy-egy birtokon belül a szántó és a legelő arányát.
Kedvezően alakult a jószágértékesítés helyzete is. Az as években a gabonaértékesítésben bekövetkezett európai válság nem érintette az állatexportot. Ez rákényszerítette a gazdákat a korszerűbb, takarmánytermelést is felölelő vetésforgók bevezetésére, a racionálisabb, belterjes gazdálkodásra.
Ezért tudtak megélni a szélmalmok. Kiss Ferencnek Alsópáloson széldarálója volt. Földművelés Gabonatermelés Elsősorban rozsot termeltek.
Sajnos, csak töredékekben maradt ránk Josephus Flavius római zsidó írónak Contra Apionem című művében.
Búzát és árpát csak az vetett, akinek volt barnább, kötöttebb talajú földje. Vetés előtt a vetőmagnak szánt gabonát magolóval vagy triörrel kimagolták - megtisztították a darabszemektől és a különböző gyomok magvaitól. Ezután rézgálicos vízben csávázták, hogy ne legyen üszögös.
A csávázott gabonát kiterítették, gereblyével addig kavarták, míg meg nem száradt.
Úgy tartották, hogy a rozsot Kisasszonyra szeptember 8 el kell vetni. Akinek nem volt vetőgépje az zsákból vetett. A zsák alsó sarkába egy krumplit tettek, melyet a szájával összekötve a nyakukba akasztottak.
Pontos munkát igényelt, a vetésnek egyenletes sűrűségűnek kellett lennie. A szétszórt magot a talajba beleboronálták, majd ha a terület sívó homok volt, leszalmázták. A szalmát birkákkal tapostatták a talajba, vagy fogashengerrel nyomtatták le. Ezeket két-három lóval húzatták.
KODOLÁNYI JÁNOS: AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR
Általában hengeres gépek voltak, pontosan be tudták állítani az elvetendő mennyiséget. Két ember vetett. Az egyik - legtöbbször a gazda - kormányzott, a másik pedig a gép mögött menve a lovakat hajtotta, figyelte a csöveket, nehogy elduguljanak, s a sor végénél ki- illetve bekapcsolta a gépet. A vetésre vigyáztak, jószágokat nem engedtek rá, védték a varjaktól, galamboktól. Amennyiben az időjárás kedvezett, a tél beállta előtt a gabona megerősödött.
Ha a szára túl nagyra nőtt, jószágokkal meglegeltették, nehogy a hó alatt lerothadjon. Tavasszal Szent Józsefig március Ezután már a kalász hasban van. Zsákbul öszik a jószág" - tartották. Zabot és a tavaszi árpát az időjárástól függően március végétől április közepéig vetették. Búzaszentelőre április Ekkor kivonultak a templomból egy közeli gabonatáblához, ahol megszentelték a vetést. Egy fél maréknyi szentelt kalászt 20 évig füstölve hagyta el az őrültséget és vázába tették. A hiedelem szerint védte a házat a villámcsapástól, de gyógyításra is használták.
A búza és az árpa körül a magasabbra nőtt rozsot levágták; kirozsolták, hogy cséplésnél ne keveredjen a búza közé a rozs. A rozsos búzáért a malomban is rozsbúzalisztet adtak. Az aratás búcsú után kezdődött. Először az árpát vágták le.
A rozsot már viaszérés-ben kezdték aratni, mikor a szem még éppen roppant az ember foga között. Nagyobb gazdáknál aratórészesek voltak, minden tizedik keresztért arattak. Aratásra igyekeztek minden más munkát befejezni. A kaszát megkalapálták, takarót szereltek rá, az asszonyok előkészítették a marokszedéshez a megfelelő ruhát.
Élt Szolnokon egy özvegy asszony két szép leányával; Rózsa volt az egyik, a másik Anikó. Feketében járt az özvegy asszony, rózsaszínben jártak leányai. Tíz év óta volt özvegy asszony, tíz év óta hordta gyászruháját; két év óta volt a két szép leány menyasszony, két év óta hordta jegygyűrűjét. Az özvegy napról-napra aggott, fogyatkozott, közeledett férje sírja felé; a két szép leány napról-napra szépült és vidámult, közeledve menyekzője felé.
Különösen az árpát volt rossz aratni, mivel annak szúrt a legjobban a kalásza. Az aratást a tábla valamelyik sarkán kezdték, attól függően, hogy merre volt megdőlve, illetve merről fújt a szél. Párban arattak. A kaszás után ment a marokszedő, nagyobb 20 évig füstölve hagyta el az őrültséget vagy asszony.
Fakukával, később sarlóval szedték a markot, mindig hátrafelé haladva. Jobbkezében tartva a sarlót 20 évig füstölve hagyta el az őrültséget bal hóna alá szedte a kévét.
Hogy a kévék jól álljanak, a jobb keze alatt a sarlóval a kalászokat néha hátracsapta. Az aratónak kis tarlót kellett hagyni, mert a szalma is érték volt. Ha nagy tarlót hagyott azt mondták, hogy "rossz a kaszás, mert felszurkálja utána a tarló a marokszedő fenekét. Amikor befejezték az aratást mindenki kötött. A kévéből vettek egy-egy félmaréknyi szalmát és abból csináltak kötelet. A kalászokat összetéve sodorták a hónuk alá, majd bekötötték és fordítottak rajta egyet, hogy a kötés alulra kerüljön.
Miután főkötötték a kévéket halhéba hordták a leendő keresztek két oldalára. A férfiak körösztöztek. Két ember rakott egy keresztet. Alulra tették az első kévét az alsópapot, melynek a kalászát fölhajtották, hogy az ne rothadjon. Ezután négy ágba rakták a keresztlábakat, végül a tetejére a fölső kévét a papot, melyet a keresztlábakhoz 20 évig füstölve hagyta el az őrültséget.
Egy csomóiba 18, egy keresztbe 22 kévét raktak. Fölgereblyézték a tarlót a nagygereblyével, melyet bőgőnek is neveztek. A kaparékot kévébe kötötték és a keresztek végénél összerakták vagy a körösztlukba tették. A részesek általában a maguk kosztján voltak, a bennkosztosoknak a gazda adott ételt.
Aratásban nem volt nagy sütés-főzés. Reggelire hajaskrumplit, szalonnát, kenyeret, zöldhagymát, túrót, ebédre paprikáskrumplit, krumplistarhonyát és valamilyen suhantékos levest, vacsorára az ebéd maradékát, esetleg krumplikását tálaltak.
Jobb gazdáknál hétvégeken kalácsot sütöttek, végzéskor a részeseknek és az aratóknak birkát vágtak. Akinek nem jutott rész és földje sem volt, elmentek a Tiszántúlra, Bánátba aratni. Ők tisztabúzát kerestek. Sokan cséplésre is ott maradtak. A tarlót nem siettek leugarolni. Először a 20 évig füstölve hagyta el az őrültséget csapták ki, hogy felszedjék a kalászokat, majd a tallómezőt tehenekkel legeltették.
A zabot később vágták le rendre, majd amikor megszáradt, villával kévébe szedték és bekötötték. Ha túl poros volt száradás után vontatóba rakták.
Hordáskor a szomszédok segítettek egymásnak, a részesek is segítettek. A szérűt előre elkészítették, lekaszálták a füvet, föltakarították az asztagok helyét. Ahol több termett, ott fajtánként külön asztagot raktak.
A legnagyobb mindig a rozsasztag volt. A búzát és az árpát sokszor egy asztagba rakták. Az asztagrakást a kaparékkévékkel kezdték, majd fokozatosan kifelé haladva körben megrakták a törzsét.
Ketten rakták; a kazalmester és a kéveadogató. Ha két kocsival hordtak, akkor egy fő a kereszteket adogatta, míg az első kocsis lepakolt, addig a másikat megrakták. A lőcsös kocsikra kevés kereszt fért, ezért vendégoldalakat tettek, hogy a rakfelületet növeljék.
A törzs után megrakták a hajazatot. Állandóan körben haladva, fokozatosan szűkült a teteje. Ekkor már a kévéket kalászukkal kifelé rakták. Legnehezebb volt a tetejét megrakni, illetve föladogatni.
